Megint régen voltam, az igazság az, hogy alig vagyok neten mostanság. Volt kórház, utazás és most vizsgaidőszak. Pár csalódás is ért, de ezekről később. Anat szigorlat ismét, tavaly nagyon megszívtam, remélem idén jobban alakul. Az általános állapotom kielégítőnek tekinthető, vannak bajok, fájdalmak, gyengeség de azért elvagyok. Vizsgaidőszakban dokikhoz nem megyek csak ha valami sürgős, most csak a 2 vizsgámra koncentrálok! Januárban nem sokat jelentkezek, de ha akad pihenőidőm gépközelben azért írok!

Ja és ... BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! :)

 Elég rossz heteim voltak. Múlt héten infúziókúrám volt, egyiknap anatgyakorlaton el is ájultam :S 1 órán keresztül 180 as volt a pulzusom majd ülő helyzetben elájultam...
Holnap lesz egy angiográfiám utána írok!

Sajnos nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettem volna. Igazából kedvenc tételt húztam, de olyanokat kérdezett a tanár, amit majd 2. félévben tanulunk... Alapból rendes tanár, de az idegrendszer a heppje én meg kihúztam egy vegetatív beidegzéses tételt a mellkasnál. Nagy csalódás volt, mert tényleg nagyon tudtam a tételt. Már amennyire most tudni kell... Hétfőn lehetőségem van újra megpróbálni. Addig tanulás.... Bár nem tudom mit tanuljak, mert a mellkas a kedvenc témaköröm és tényleg nagyon értem.

Más: újabban visszatérő hólyaghurutom van, amivel hamarosan "meglátogatok" egy urológust, valamint jövőhéten megyek angiológiára is és kapok időpontot újabb infúziós kezelésre. Mára volt időpontom, de elfelejtettek kiértesíteni, hogy ma nem rendel a doktornő... Sebaj jövő csütörtökön elvileg fogad. Remélem jó hangulatban lesz, mert elég sok mindent kéne elmondanom. Ott van a február óta meglévő nyak-bal váll fájdalom, amire 2 rheumatológus és 2 ortopéd orvos sem tudott egyértelmű diagnózist mondani, kezelést meg egyáltalán nem... Itt ez a "hólyaghurutosdi", mostanában megint gyakrabban van ritmuszavarom, valamint irreálisan hamar elfáradok, állandóan csak feküdnék... :S
 

Holnap 2 demó vár, nagy szükségem van a szerencsére is mert vannak igazán rossz tételek is ... :S

Sok minden történt ismét, megint rég kerültem a blog közelébe. A nyaram szép volt, a párommal töltöttem a nagy részét. Szeptember óta újra Egyetem, aminek örülök. Másik csoportba kerültem, nagyon jók a csoporttársak, az előzőnél sokkal jobban szeretem őket. Semmi negatívkodás, furkálódás és rosszindulatúskodás. Jó itt bár még a beilleszkedés fázisa van. Az egészségem... hááát nem mondanám a legjobbnak, elég sok dolog van amivel most küzdögetek. Mozgásszervi is, amit február óta senki nem tud megmondani mitől van de nagyon fáj, valamint most a gyomrommal van valami... Ráadásul múlthéten volt egy endoszkópos vizsgálatom(amit egyébként részben az asszisztens csinált!!!) és azóta még jobban fáj.... Ott igazolódott a már rég tudott GERD(reflux) valamint egy tojásnyi rekeszsérv... Remélem hamarosan múlik. 

Egyébként, hogy még valami jó hír legyen: visszamentem táncolni a barátommal. No nem kell komolyra gondolni, kezdőcsoport mivel a párom korábban nem táncolt, meg én fizikailag kb ennyit bírok, elég lightos de nagyon nagyon jól esik.

Ígérem kicsit sűrűbben jelentkezek, ha minden jól megy most hétvégén is írok még, mert most úgyse lesznek demók. 

Vizsgáknak vége, szerencsésen meg lett minden. Nemrég érkeztem meg egy külföldi nyaralásról, ahol a szerelmemmel voltam. Most pedig kezdek készülgetni a következő évre, TDK-zok, pihengetek, állatmenhelyre mászkálok ...stb
Hamarosan jelentkezek kicsit bővebben, most elkapott valamit és pihennem kell sokat.

egyelőre minden 5ös, bár könnyű tantárgyak voltak, maradt 3 vizsgám, ebből 2 nagyon kemény. Köv időpont júni 16...

Sajnos megint kevés időm volt és van írni. Beköszöntött a vizsgaidőszak, csinálom a TDKmat és a szabadidőm nagyrészét igyekszem a szerelmemmel tölteni. Hamarosan megpróbálok írni majd hosszabban, hogy mi a helyzet mostanság, van bőven újdonság... Pozitív is, negatív is.

 Mondhatom, hogy végre megállapították, hogy a sok problémám hátterében mi áll. Eddig kaptam mindenfélét, a beígért közeli haláloktól kezdve a pszichoszomatikusságig próbáltak mindent rámhúzni. Sok orvos van, akihez elmentem valamivel és amikor megtudta hogy azonkívül még van 4-5 féle probléma azt mondta, hogy ilyen fiatalon ez nem lehetséges, ha igen akkor ágyhoz lennék kötve. Itt jött a szimuláció, pszichoszomatikusság stb... Túl nagy dolog lett volna a szerteágazó problémáimat összerendezni. 
Most azonban előbb egy háziorvos, majd telefonban kardiológus végül személyesen egy ritkabetegség szakrendelés orvosa megállapította, hogy Marfan-szindrómás vagyok. Abból is szerencsére a legenyhébb verzió, de sok mindenre figyelni kell és valószínűleg ennek fényében a kezelések is másként folynak majd. Ma megyek időpontokért, aztán meglátjuk hogyan tovább

 Az egyik kedvenc sorozatom nem titok, a Grey's klinika. Ahogy leadták az új részt amerikában gyorsan megszerzem és angol felirattal megnézem, ha épp lusta vagyok akkor magyar feliratot megvárom. Most azonban a 7. évad 18 része "musicales" rész lesz, a szereplők 8 dalt fognak elénekelni benne, legtöbb a már eddig látott részekből a nagy jelentőségű dalok. Íme a lista és egy kis ízelítő(én biztos hogy amint leadták Amerikában-->holnap, megnézem):
A számok listája:
"Breathe (2am)" by Anna Nalick  ---Lexy Grey
"Chasing Cars" by Snow Patrol ---Callie
"Grace" by Kate Havnevik
"How to Save a Life" by The Fray
"Running on Sunshine" by Jesus Jackson
"How We Operate" by Gomez --- Owen
"The Story" by Brandi Carlile
"Cosy in the Rocket" by Psapp (the Grey's Anatomy theme song)
 

Talán ez a film az, amit a legjobban szeretek. Az biztos, hogy ezt láttam legtöbbször, bőven 3számjegyű az alkalmak száma, ahányszor láttam. Igen, régen mindig ezt néztem, tanulás mellett, reggel, este. Volt, hogy megnéztem és még akartam filmezni, szétnéztem a DVDim között, nem találtam semmi érdekest és beraktam újra ezt... Nagyon sokat jelent ez a film nekem. Aki egy kis romantikus storyra vágyik feltétlenül ajánlom!!! Nem mellékesen a főszereplő srác nagy álma, hogy orvos legyen:)

 Olyan váratlanul és oly hirtelen beköszöntött az életembe a SZERELEM. Igen a nagybetűs szerelem. Új csoporttársak érkeztek, főként fiúk. Nem terveztem semmit, nem vágytam kapcsolatra, elvoltam a barátokkal és a sok tanulással. De már az első órán az egyik srác mondhatni, hogy elrabolta a szívemet. Csoportvezető voltam és elkértem mindenkitől az adatokat, valamint én is adtam meg infokat, de amikor odamentem Hozzá, valahogy teljesen más volt minden. Nem tagadom nagyon tetszett külsőleg, a hangja és a mosolya... Teljesen elvarázsolt egy perc alatt és azt éreztem én sem vagyok teljesen közömbös a számára. Teltek-múltak a napok, a hetek egyre többet voltunk együtt, elkísért a megállóba, együtt mentünk ebédelni a menzára... De mégsem voltak egyértelmű jelek, nem tudtam, hogy vajon neki is tetszek-e vagy csak szimplán kedveli a társaságomat. Kb 1 hónap telt el, mikor jött egy "nagy demók utáni csoportbuli". Nem vagyok az a bulizós típus, ált. évi 2x ha elmegyek ilyen csoportbulira. Most elmentem.. De Ő nem volt sehol.. Csalódott voltam, mert úgy gondoltam, hogy vagy most vagy soha... Így maradt a soha... Gondoltam ezt kb 23:00-ig amikoris megérkezett, merthogy neki 9-ig órája volt és még hazament, átöltözött... Megérkezett, szóltak a barátnőim, hogy menjek fel mert ott van. Hát vert vagy 200-al a szívem. Köszöntünk, vigyorogtunk, aztán megkérdezte táncolunk-e. Oh, hát persze!:) Közbe még volt egy kis 'érdekesség', amikor is egy másik csoporttársnőnk szerelmet vallott neki.. Mindenkinek kellemetlen volt a helyzet.. Táncoltunk nagyon sokáig, beszélgettünk, majd elcsattant az első csók. Életem legszebb csókja. Később még táncoltunk majd hazakísért. Hétvégén már telefonálgattunk, levelezgettünk és azóta együtt vagyunk. Áprilisban leszünk fél évesek. Mióta mellettem, velem van minden más. Még sosem voltam szerelmes, amire azt hittem is... hááát ez az érzés 100000xese. Teljesen más. Biztosan tudom, hogy ő Életem Párja. Az Egyetlen, az Örök! Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos... Régen nekem első helyen mindig az Egyetem állt, senki és semmi nem tántorított el.. Mostmár egy személy van az első helyen: Ő.
Nagyon hasonló a gondolkodásunk, az érdeklődésünk, a hobbyaink, a céljaink. Maximálisan kiegészítjük egymást. Nekem Ő nemcsak a Párom, Ő a Szerelmem, a Barátom, a Szövetségesem, a Másik felem, a Napfény, a lágy szellő, a Minden! Nem gondoltam, hogy valaha rám is rámtalál az Igaz Szerelem... Hálás vagyok az Égnek ezért! ♥

A tavalyi vizsgaidőszak óta nem jelentkeztem, pedig rengeteg dolog történt velem. A nyaram egyszerűen tökéletes volt. Nyári gyakorlatot kellett végezni, hivatalosan 1 hónapot. Én egy sebészeti osztályra mentem. Eleinte inkább ápolási feladatokat végeztem, mint pl. vérvétel, infúziókötés, vérnyomásmérés, gyógyszerezés, betegfelvétel. Pár nap elteltével az orvosok felajánlották, hogy bemehetnék 1-2 műtétre, valamint betegekből szedhetek varratot és kapcsot. Hát az maga a csoda volt:) Picit féltem, hogy hogy fogom bírni. A boncolások alkalmával sosem szokott bajom lenni, de féltem, hogy élő beteget felnyitva látni talán majd más hatást vált ki. Amiatt is féltem, hogy az állóképességem miatt lesznek problémák. Szerencsére semmi gond nem volt, sőt kifejezetten élveztem. Az első műtét, amin bent voltam egy tüdőrákos beteg műtéte volt. 2010.08.04. Örökké emlékezni fogok erre. A következő hetekben egyre többet jártam műtétekre és egy idő után az anesztesekkel is elkezdtem ismerkedni. Nagyon tetszett, amit csináltak: mind a műtőben, mind az intenzív osztályon. Pár műtétet követően 1-2 anesztes felajánlotta, hogy tanítgat. Centrális véna szúrása, artéria szúrása, vizsgálata, a lélegeztető gép használata és elve, katéterezhettem, kanülök berakásának gyakorlása(pl gerincbe). Nagyon befogadtak a sebészek és az anesztesek is. Aztán egy nap az intézet igazgatója meghívott egy ebédre a büfében, majd körbevezetett és részletesen kifaggatott mik a hosszútávú terveim. Sokat beszéltünk a sebészetről, de neki és egy másik orvosnak is, akivel nagyon jóba lettem mondtam, hogy az aneszteziológia elég erősen elkezdett érdekelni. Utolsó nap hosszabban is elbeszélgettem ezzel a sebésszel és ő is azt mondta, hogy az egyértelműen nekem való. A gyors, megfontolt, alapos döntések, a precizitás és a nagymennyiségű információ befogadásának képessége megvan bennem és ez egy intenzívosztályon elengedhetetlen. Ez a nyár olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy nagyon nagy valószínűséggel 'aneszteziológus és intenzív terapeuta" szakirányra fogok pályázni. Emellé pedig felveszem a kardiot, vagy neurot és akkor pl szívseb ITO-n lehetnék orvos. Na az nagyon tudna érdekelni:) Meg szívműtéteken altatni. Nagy kihívás, de azokat szeretem...:) Rengeteg időmet töltöttem nyáron a Klinikán és végre szabadakaratomból. Hivatalosan 6-12 között volt minden hétköznap a gyakorlat, de én általában este 6kor jöttem haza. Osztályon is akartam lenni elvégre az volt a feladat, de a műtő is vonzott, így mindkettőre időt szakítottam. Megérte maximálisan. Márcsak azért is, mert miután látták a képességeimet és azt, hogy milyen vagyok felkértek TDK-zni. Ez a Tudományos Diák Kör rövidítése, ami azt jelenti, hogy diákoknak lehetősége van egy mentorral/témavezetővel különböző kutatásokban résztvenni. A témavezető segíti a felkészülést és a kutatás megtervezését, valamint közben is segít ha bármi van. Én egy tüdőtumoros kutatást(műtéti eljárásokkal kapcs.) csinálok és nagyon-nagyon érdekes és izgalmas. Kiváltképp az, hogy 2. évesen erre lehetőségem van. Orvosin általában 4év környékén szoktak elkezdeni kutatgatni az emberek, de nagy klinikait csak 5.-6. évben. Hát nekem ezt sikerült már most, és kb májusra kész lesz. Ezután elő fogom adni valahol és ezáltal ki lesz váltva a diplomamunkám 5-ösre. Ez azért nagyon nagy előny, azzal már nem kell foglalkozni, bár ha ezt befejezem, valószínűleg kezdek egy következő kutatást, mert nagyon érdekel ez a világ is.:)
Folyt.köv.

Fél éve nem írtam. Rengeteg minden történt azóta. Pozitív és negatív dolgok is. Most egyiket sem kezdeném el részletezni, holnap még van egy szigorlatom. Anatómia szigorlat... 1 lapra tettem mindent, ha ez sikerül, akkor jöhet a 2. félév, ha nem akkor passzív félévet kell igénybe vennem és jövőre újrakezdeni ezt az évet... 
Hamarosan jelentkezek!

10 nap és vége a vizsgaidőszaknak. Elvileg addig még van 3 vizsgám. Nem gondoltam hogy eddig és így el fog nyúlni... Olyan rossz, amikor felmegyek facebookra és volt osztálytársak meg más karokról ismerősök már májusban kiírták, hogy "Hurrá vége a vizsgaidőszaknak" meg már a 2. nyaralásból térnek vissza, én meg max a lakás és Egyetem(Klinika) között ingázok ugyanazzal a busszal, ugyanazon az úton... És itt orvosin legalábbis az évfolyamomból még mindig telve vannak a vizsgaidőpontok, nem fogynak az emberek, állandóan tolongás van mindenhol. Tegnap mondta is egy srác, hogy mindenki úgy indul neki, hogy "Csak lenne 5ös minden", utána "Csak sikerülnének jól", majd következik "Csak görbüljön", és végül az "Úristen engedjenek át mindenből" majd a "Csak fogynának már el a vizsgák" fázis... Én még a 2. fázisnál tartok, bár már azt is nagyon várom, hogy kimondhassam vége az első évnek és jöhet a 2.:)
Egyébként egészségileg is eléggé megvisel a sok tanulás. Episeknél az egyik legfontosabb a rendes normális időtartamű alvás... Hát ez teljes mértékben hiányzik. Általában hajnali 2ig tanulok reggel 8tól és napközben sem pihenek. Megvontam magamtól TV-t, gépet mindent. Valószínű, ha ezt elmondom az orvosomnak kb leveszi a fejemet... de hozzá úgyis csak vizsgák után megyek.
 

Elég kemény most ez a periódus nekem. Kemény lenne magában a vizsgaidőszak és külön az állapotom is. Együtt már mindennek a "netovább"-ja. Rengeteget tanulok, mert csak így lehet elérni a célokat, de sokszor még ez sem elég. Mindig jótanuló voltam elsőre ment minden nagyon könnyen. Pl elkezdtem olaszul tanulni 2003-ban, 2005-ben elmentem felsőfokúzni belőle. Az volt életem első komoly vizsgája, de minden teljesen jól ment, nem is izgultam. Pedig azért egy felsőfokú nyelvvizsga így visszagondolva... Sokat változtam. Lehet az egyetem teszi, lehet a betegségek, lehet mindkettő. Már nem vagyok annyira biztos magamban és különböző dolgokban. Orvosin pedig végképp jönnek a pofonok. Felkészítettek rá, nem mondhatom, de nem hittem el. Mindig mondták az orvosaim, hogy orvosin nem a jegy, hanem a túlélés számít, főként első 2 évben, ami inkább elméleti és talán nyugodtan mondhatom nem minden, sőt elég kevés dolog van, aminek hasznát fogom venni komolyabban a jövőt tekintve. De amit meg kell tanulni, azt meg kell... Sajnos bennem van egy gát, amit újra és újra le kell küzdeni. Ami nem akarja megérteni miért kell 100oldalt megtanulni az ecetmuslicáról és ezzel, hogy tudok majd embereken segíteni. Ilyenkor ezeket a fejezeteket felületesebben veszem át, igyekszem minél hamrabb túllenni, ami vizsga szempontjából nem célravezető. Sajnos genetikából is a vizsga nem a genetikai betegségekről szól, amit szóról szóra bevágtam és álmomból felkeltve is el tudnám mondani... Inkább az ecetmuslica génjei, meg mindenféle géntechnika, ami az orvoslást magát nem fogja segíteni. Úgyhogy ezzel a "gátammal" kell közben küzdögetnem. Bár mikor ott egy kb 2000oldalas 3 kötetes könyv és meg kell tanulni, valami alapján kell szelektálni... Ekkor jön képbe a szerencse, amivel viszont nem rendelkezek... Sajnos mivel 3 hetet töltöttem kórházban az évközi demók jórészéről lemaradtam, ami azt jelenti, hogy egy évvégi vizsgát sem tudtam kiváltani, az összes tantárgyból vizsgáznom kell minden részből, míg másoknak 1-2ből kell csak. Ez így végképp nehéz és tömény. Gyors váltások a tananyagok és vizsgák között, amik rendesen megdolgoztatják az agyat. Pláne a beteget... Az epilepsziás gyógyszerek nagyon-nagyon tompítanak. Sokszor nehéz koncentrálni, felfogni, egyáltalán ébrenmaradni. Próbálom kitolni a határaimat kisebb-nagyobb sikerrel... Sajnos mostanában mind a szívem, mind a tüdőm sokat vacakol..
Ma letudtam az Anatómia tantárgyból 2 részegységet, 3 volt tervben 2 sikerült. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Maradt 4 rész, amit júni 29.-én teszek le. Addig még vár most csütörtökön egy genombiosz, kedden sejbiosz és pénteken egy genetika... Ebből csak a genetika necces :S Ma pihenek, mert az utóbbi 1 hétben szinte nem aludtam, ami epilepszia szempontjából nagyon nem kedvező és holnaptól újra nekiesek a tananyagnak.
 

Holnap lesz az első nagy vizsgám (kiemelt kollokvium) a tavaszi félévben, mégpedig sejtbiológiából. Elég rossz előérzetem van, mert nem sikerült normálisan átvenni mindent. Roppant emészthetetlen a könyv. Sajnos még a gyakvezetőm is ezt írta kétségbeesett emailemre:
"Ne parázzatok, csak megcsináljátok valahogy!!! Mondjuk, nem irigyellek érte Benneteket, nekem borzalmasan kínai az egész…"
Fiatal doktorált srác, jelenleg PhD-t csinál... Ha neki kínai nekünk milyen?! Mindenesetre ma este még meghúzom a tanulást és remélem, hogy nem direkt szivatósakat kérdeznek, hanem olyat aminek talán valami köze is van az orvosláshoz.
 

Azt hittem, hogy az 5. évad befejezése a Grey's klinika csúcspontja és nem lehet majd überelni. Tévedtem. A 6. évad zárórésze akkorát ütött... Izgalmas, akciódús, egy percig nem engedi a néző figyelmét lankadni. Újabb halott orvosok, gyilkolászás, nagy egymásratalálások. Örök hála Shonda Rhimesnak a sorozatért! Zseniális az a nő. Szerencsére itt nem halt meg kedvencem, bár sérült testileg és lelkileg is több is közülük. A story spoiler nélkül annyi, hogy egy férfi betéved a Seattle Grace Klinikára és le akar lőni 3 sebészt bosszúból, mivel a felesége meghal. Hát útközben felidegesítik még páran és elkezd mindenkit lelőni akivel csak találkozik. Szinte minden főszereplő találkozik vele, néhányan különösebbnél különösebb okok miatt ússzák meg a golyót. Tele a film érzelmekkel, jó zenékkel, sokat mondó pillanatokkal, tanulságokkal. 10/10-es nálam.

A Doktor House 6. évadának záróepizódja végzett nálam 2. helyen. 10/9-et kapott. A főszál nagyon tetszett. 1 daru ráborult egy épületre és oda vonult ki House és Cuddy. Ott lent a parkolóházban találtak egy fiatal nőt, akivel House szokatlan és különleges kapcsolatot alakított ki. Ezek után nem minden úgy sült el, ahogy mindenki szerette volna. A vége mély zuhanással és drámával kezdődött, aztán egy gyors fordulattal más szálra terelődött és inkább happy end lett. Azért nem 10/10, mert nálam a 4. évad vége volt 10/10, amikor Amber meghalt House pedig a kórházi ágyon feküdt. Az nagyon jó dupla rész volt. Igazság szerint 10/8 is lehetne, mert a vége csak Housera fókuszál, többiekről szinte semmi, de végre megtörtént amire vártam, úgyhogy 10/9.:)

A Private Practice (Doktor Addison magyarul, a Grey's spin-off-ja) 10/8. Már a sorozat végefele nagyon beindultak az események, az utolsó 5-6 rész végig izgalmas volt, tele váratlan fordulatokkal. Az évadzáró kellően izgalmas volt, végig lekötötte a figyelmemet, bár lehetett számítani a végére. Összességében nagyon tetszett és már nagyon várom a folytatást. Bár egy kedvenc szereplőt elveszített a sorozat és hiányzott ebből az évadból több Grey's-es szereplő(szabadon átmászkálnak a sorozatok közt, mivel mind2 Shondaé).

Következő sorozatzáró, amit láttam a Született feleségek (szintén 6. évad). Nem rossz rész, mondjuk úgy az évad végeFELÉ! Volt egy bombásjelenet, ami számomra teljesen kiszámítható volt. A végén a költözés kifejezetten nem tetszett és a kórházi ügy sem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet, simán kibírom szeptemberig, hogy megtudjam... Összességében 10/6, mert jó rész, de nem évadzárónak való.

Végül a legnagyobb csalódás: LOST. Ez nem csak évad, hanem sorozatzáró is volt. Ez a sorozat egyszerre indult a Grey's-el, House-al, Született feleségekkel és Szökéssel. Ez utóbbinak sajnos már tavaly vége lett, azt csak 5 évadosra tervezték. Később arról is írok majd. De most inkább a Lost. Az első 2-3 évad nagyon közel állt a szívemhez, még a 4.-et is be tudtam fogadni. Az 5. évadnál szerintem kezdett elfajulni a sorozat, ott már éreztem, hogy a vége semmiképpen nem lesz olyan, mint amit várnék. Sok unalmas rész is volt sajnos, hibák is kerültek a sorozatba. A 6. évad... Szinte végig szenvedtem. Én, aki korábban alig bírtam várni, hogy leadják Amerikában és nézhessem akár felirat nélkül is. Most szépen még a magyar feliratot is megvártam, mert kedvem se volt értelmezni magamtól. A valóságtól már teljesen elszakadt, de még így is láttam lehetőséget arra, hogy normális vége legyen. Nagyjából hasonló is lett a vége, mint amit elképzeltem, de sok mindent nem magyaráztam, és maradt sok ???. A legfontosabb dolgokra nem kaptam magyarázatot, és nem is értem pontosan a végét. Sajnos más is így van, ahogy a fórumokat végignéztem, mindenki másként értelmezte a végét... HATALMAS CSALÓDÁS. 10/4 a legjobb indulattal is....

Folyt. köv.
 

Az utóbbi heteim nagyon durvák voltak. Tanulás reggeltől éjszakába menően, demók, ZHk megállás nélkül. A kimerültség olyan szintjét is megismertem, amit eddig még nem tapasztaltam. Az pedig, hogy pizzát ettem halott csecsemőket nézve a könyvben, szabad kezemben pedig koponya volt... Mindez az egyetemen egy tanuló részen ahol kb mindenki hasonló körülmények között él és próbál túlélni. Elindultunk egyik barátnőmmel a totális egészségtelen életmód felé is. 1 nap alatt 1-1 pizza, 4 chips, rengeteg innivaló, közötte energiaital(tudom, hogy rossz és pont a szívemnek nem kéne, de az agyamnak kell...). De múlthéttel lezárult a szorgalmi időszak, már nem kell órákra bejárni csak vizsgákra. 1. vizsgám júni 1.-én lesz, utolsó júli 9. Utána ha minden jól megy kezdem júli 12-től a nyári gyakorlatot, ahol a mellkassebészetet választottam. Hamarosan írok bővebben, de most igyekszek minél többet kint lenni, mert végre jó idő és adtam magamnak 2 nap pihenőt. A tegnapot sorozatnézéssel töltöttem, ma sétálni megyek és levegőzni.

Elég vegyes hetem volt, rengeteg demóval, tanulással és feszültséggel. Rosszullét is akadt bőven. Most viszont eléggé ideges vagyok, mert szerintem jogtalanul le lett értékelve egy demóm és valószínüleg így vizsgáznom kell abból a tantárgyból, pedig nagyon sokat tanultam rá és értem is az anyagot. Nem vagyok ezzel egyedül az én csoportom nagy része ugyanamiatt kapott ugyanígy kevesebb pontot... Elismerem, amikor nem sikerül valami az én hibámból, de ha vmi igazságtalan akkor az nagyon rosszul esik...

A legfontosabb, hogy JÓ ORVOS szeretnék lenni. Nagy tudású, hozzáértő, figyelmes, empatikus, türelmes, toleráns. Aki hamarabb megy be reggel, és később megy haza este. Aki nem sajnálja az időt, hogy végigjárja a kórtermeket(viziten kívül) és lehetőség szerint minden beteggel elbeszélget kicsit. Akár válaszolni a kérdésekre, akár bátorítani az aggódó beteget. Sokszor nem kell más csak pár jó szó, egy kis bíztatás.
Aki nem pénzért gyógyít, hanem szívből teszi és a legnagyobb fizettség nem a fizetés, vagy hálapénz, hanem egy őszinte köszönöm és a páciens és családjának mosolya és öröme. A hálapénztől még a gyomrom is felfordul, ez biztos, hogy változni se fog, viszont az apró figyelmességeket aranyosnak tartom és azt visszautasítani se illik. Pl. egyik orvosomnál pont névnapján voltam és több bácsika is vitt neki 1-1 csokor virágot, vagy volt 1 hölgy, aki nem is betegként jött akkor, csak a rendelésre beadott 1 doboz bonbont. Ezek szerintem kedves gesztusok. Én is, van 1-2 orvos, akiknek sokat köszönhetek és ajándékot vettem nekik. Mondjuk még ezt is alig fogadták el. Az ilyen emberre mondom én, hogy ORVOS!
Visszatérve a kérdés valódi céljára. Én olyan 6-7 éves koromban találtam ki, hogy orvos leszek. Igazából a Vészhelyzet című sorozat ösztönzött:D Nem tudom máshova visszavezetni, a családban nem volt orvos, a környezetemben sem, én se jártam orvoshoz, mert 18 éves korom előtt 1 kiskori tüdőgyulladás, mumpsz, bárányhimlő, 1 gyomorrontás ill. oltások alkalmával mentem orvoshoz. Megfázással se, semmivel... Viszont Vészhelyzet függő voltam.:D Éppen ezért traumatológus akartam lenni hosszú-hosszú évekig. Időközben megtetszett a pszichológia is, így pszichiátria és neurológia témakörben egyre többet olvastam, néztem dokumentum filmeket. Biológia órán megtetszett a szív működése is, emelt érettségire készültem és egy orvostanhallgató segített ebben és a szív részt nagyon alaposan átvettük. Ezután bekerültem egy programba, ahol gimnazistáknak van lehetősége egyetemi keretek között tanulni és kutatni különböző témákban. Én egy belgyógyász-kardiológus adjunktushoz felvételiztem és mivel rátermettnek talált felvett a programba és elkezdtem kutatni szív és érrendszer témában. Ez már 3-4 éve. Mivel ezzel foglalkozok és sokat tanultam nagyon megszerettem és értek is hozzá bizonyos szinten. Viszont úgy 5éve mikor először hallottam azt a kifejezést, hogy "demyelinisatio" valami megváltozott bennem. Előtte nem tudtam mi az, de mikor tanultuk a neuronok felépítését és feljött a Sclerosis Multiplex nevű betegség és az, hogy ilyenkor a myelin elhal és nem nő vissza nem tudom miért, de nem fogadtam el, máig nem fogadom el. Rengeteg más betegség van, mégis ez az egy az 1. pillanattól megmozgat bennem valamit, és hiszem, hogy okkal van. Pedig nem ismertem senkit, aki ebben a betegségben szenved, ma már sok mindenkit, hisz próbálok minél többet ezzel foglalkozni és a betegekkel.
Úgyhogy a neurológia(SM-specialistaként) vetekszik a kardiológiával(általános kardiológia). Sokat pro-kontrazok. Szerencsére még van időm dönteni és még sok minden változhat. Legjobban ez a 2 érdekel és áll hozzám közel, esetleg pszichiátria, belgyógyászat.

Mostantól kezdődik hivatalosan is a NAGY HAJRÁ! Van még 6 demó, és utána jön a vizsgaidőszak, amikor is 6 vizsgám lesz. Elvileg tegnap betábláztam, de még nem végleges. Az biztos, hogy a vizsgaidőszak júli 6-ig tart és 9-étől kezdődik a nyári gyakorlat, amit már nagyon várok. 4 hetet kell lenni, most még szabadon választhattunk, hogy hol szeretnénk lenni. Én a mellkas sebészetet választottam:)
Egészségileg nem a legjobb a helyzet, nincs különösebb romlás, de sajnos javulás se.