Elég kemény most ez a periódus nekem. Kemény lenne magában a vizsgaidőszak és külön az állapotom is. Együtt már mindennek a "netovább"-ja. Rengeteget tanulok, mert csak így lehet elérni a célokat, de sokszor még ez sem elég. Mindig jótanuló voltam elsőre ment minden nagyon könnyen. Pl elkezdtem olaszul tanulni 2003-ban, 2005-ben elmentem felsőfokúzni belőle. Az volt életem első komoly vizsgája, de minden teljesen jól ment, nem is izgultam. Pedig azért egy felsőfokú nyelvvizsga így visszagondolva... Sokat változtam. Lehet az egyetem teszi, lehet a betegségek, lehet mindkettő. Már nem vagyok annyira biztos magamban és különböző dolgokban. Orvosin pedig végképp jönnek a pofonok. Felkészítettek rá, nem mondhatom, de nem hittem el. Mindig mondták az orvosaim, hogy orvosin nem a jegy, hanem a túlélés számít, főként első 2 évben, ami inkább elméleti és talán nyugodtan mondhatom nem minden, sőt elég kevés dolog van, aminek hasznát fogom venni komolyabban a jövőt tekintve. De amit meg kell tanulni, azt meg kell... Sajnos bennem van egy gát, amit újra és újra le kell küzdeni. Ami nem akarja megérteni miért kell 100oldalt megtanulni az ecetmuslicáról és ezzel, hogy tudok majd embereken segíteni. Ilyenkor ezeket a fejezeteket felületesebben veszem át, igyekszem minél hamrabb túllenni, ami vizsga szempontjából nem célravezető. Sajnos genetikából is a vizsga nem a genetikai betegségekről szól, amit szóról szóra bevágtam és álmomból felkeltve is el tudnám mondani... Inkább az ecetmuslica génjei, meg mindenféle géntechnika, ami az orvoslást magát nem fogja segíteni. Úgyhogy ezzel a "gátammal" kell közben küzdögetnem. Bár mikor ott egy kb 2000oldalas 3 kötetes könyv és meg kell tanulni, valami alapján kell szelektálni... Ekkor jön képbe a szerencse, amivel viszont nem rendelkezek... Sajnos mivel 3 hetet töltöttem kórházban az évközi demók jórészéről lemaradtam, ami azt jelenti, hogy egy évvégi vizsgát sem tudtam kiváltani, az összes tantárgyból vizsgáznom kell minden részből, míg másoknak 1-2ből kell csak. Ez így végképp nehéz és tömény. Gyors váltások a tananyagok és vizsgák között, amik rendesen megdolgoztatják az agyat. Pláne a beteget... Az epilepsziás gyógyszerek nagyon-nagyon tompítanak. Sokszor nehéz koncentrálni, felfogni, egyáltalán ébrenmaradni. Próbálom kitolni a határaimat kisebb-nagyobb sikerrel... Sajnos mostanában mind a szívem, mind a tüdőm sokat vacakol..
Ma letudtam az Anatómia tantárgyból 2 részegységet, 3 volt tervben 2 sikerült. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Maradt 4 rész, amit júni 29.-én teszek le. Addig még vár most csütörtökön egy genombiosz, kedden sejbiosz és pénteken egy genetika... Ebből csak a genetika necces :S Ma pihenek, mert az utóbbi 1 hétben szinte nem aludtam, ami epilepszia szempontjából nagyon nem kedvező és holnaptól újra nekiesek a tananyagnak.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.