Az elmúlt félév 2.

2011.03.15. 11:30

 Olyan váratlanul és oly hirtelen beköszöntött az életembe a SZERELEM. Igen a nagybetűs szerelem. Új csoporttársak érkeztek, főként fiúk. Nem terveztem semmit, nem vágytam kapcsolatra, elvoltam a barátokkal és a sok tanulással. De már az első órán az egyik srác mondhatni, hogy elrabolta a szívemet. Csoportvezető voltam és elkértem mindenkitől az adatokat, valamint én is adtam meg infokat, de amikor odamentem Hozzá, valahogy teljesen más volt minden. Nem tagadom nagyon tetszett külsőleg, a hangja és a mosolya... Teljesen elvarázsolt egy perc alatt és azt éreztem én sem vagyok teljesen közömbös a számára. Teltek-múltak a napok, a hetek egyre többet voltunk együtt, elkísért a megállóba, együtt mentünk ebédelni a menzára... De mégsem voltak egyértelmű jelek, nem tudtam, hogy vajon neki is tetszek-e vagy csak szimplán kedveli a társaságomat. Kb 1 hónap telt el, mikor jött egy "nagy demók utáni csoportbuli". Nem vagyok az a bulizós típus, ált. évi 2x ha elmegyek ilyen csoportbulira. Most elmentem.. De Ő nem volt sehol.. Csalódott voltam, mert úgy gondoltam, hogy vagy most vagy soha... Így maradt a soha... Gondoltam ezt kb 23:00-ig amikoris megérkezett, merthogy neki 9-ig órája volt és még hazament, átöltözött... Megérkezett, szóltak a barátnőim, hogy menjek fel mert ott van. Hát vert vagy 200-al a szívem. Köszöntünk, vigyorogtunk, aztán megkérdezte táncolunk-e. Oh, hát persze!:) Közbe még volt egy kis 'érdekesség', amikor is egy másik csoporttársnőnk szerelmet vallott neki.. Mindenkinek kellemetlen volt a helyzet.. Táncoltunk nagyon sokáig, beszélgettünk, majd elcsattant az első csók. Életem legszebb csókja. Később még táncoltunk majd hazakísért. Hétvégén már telefonálgattunk, levelezgettünk és azóta együtt vagyunk. Áprilisban leszünk fél évesek. Mióta mellettem, velem van minden más. Még sosem voltam szerelmes, amire azt hittem is... hááát ez az érzés 100000xese. Teljesen más. Biztosan tudom, hogy ő Életem Párja. Az Egyetlen, az Örök! Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos... Régen nekem első helyen mindig az Egyetem állt, senki és semmi nem tántorított el.. Mostmár egy személy van az első helyen: Ő.
Nagyon hasonló a gondolkodásunk, az érdeklődésünk, a hobbyaink, a céljaink. Maximálisan kiegészítjük egymást. Nekem Ő nemcsak a Párom, Ő a Szerelmem, a Barátom, a Szövetségesem, a Másik felem, a Napfény, a lágy szellő, a Minden! Nem gondoltam, hogy valaha rám is rámtalál az Igaz Szerelem... Hálás vagyok az Égnek ezért! ♥

Szerző: Fontana

4 komment

Címkék: szerelem

A bejegyzés trackback címe:

https://fontana.blog.hu/api/trackback/id/tr362741090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiszso 2011.03.22. 21:19:14

Szia!

Talán a sors akarta így,hogy ráakadjak a blogodra. Kiskoromtól én is orvos akarok lenni és segíteni az embereken. Mindig is ez vezérelt. Mostanában elfelejtettem ezt, de te eszembe jutattad. Erőt öntesz belém,hogy csináljam végig és menjek jövőre az orvosira. Csodállak, hogy bár epilepsziás vagy de állod a sarat. Bár nem ismerlek, de úgy érzem, hogy sorstársak vagyunk. Én is sok mindenen mentem keresztül, de mindig is volt bennem egyfajta harag, hogy miért pont én, miért pont velem történnek ilyenek. Örülök, hogy rá bukkantam a blogodra újra eszembe jutattad, hogy mi is szeretnék lenni mindenáron és hogy ez a legfontosabb. Köszönöm!

Fontana 2011.03.23. 09:09:13

Nagyon örülök! Nagyjából ez a célja a blogomnak, ha valaki hasonló helyzetben van akármelyik részt tekintjük, tudjon egy kis erőt meríteni, eszébe jusson mit is kéne tenni. Nagyon szorítok majd a felvételivel! Az eleje elég nehéz és kiábrándító sokaknak, de maximálisan megéri!
Csak egy jó tanács: próbálj minél több gyakorlatra bekérezkedni, általában mindenütt örülnek, és olyan tapasztalatokat gyűjthetsz amit más nem feltétlenül fog az órákon. Nem utolsó sorban így mindig emlékeztet valami, hogy mi a végcél, mégha nehéz is néha az út!

sillycat19 2011.03.30. 12:31:25

Először is nagyon sok boldog pillanatot, hónapot, évet kívánok!:)
Körülbelül 2-3 hónapja akadtam rá a blogodra, azóta minden egyes bejegyzésedet elolvastam. Ez a pár hónap döbbentett rá, hogy mennyire boldogtalan vagyok a választott szakmám (gyógypedagógia) miatt. Már ott tartok, hogy kín felkelni minden reggel, teljesen motiválatlan vagyok. Gyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni, de sosem voltam egy eminens tanuló, így szüleim inkább más fele terelgettek, én pedig tavaly hagytam magam egy teljesen más pálya felé orientálódni. Nem merek szólni a szüleimnek, hogy én igenis jelentkezni szeretnék orvosnak. Ha most nem teszem meg, akkor egész hátralevő életemben depressziós szakbarbár gyógypedagógusként kell dolgoznom - ez a jövőkép pedig semmiképpen sem ideális számomra...
Írj még sokat! Minden tapasztalatod érdekel!:)
Sok sikert!

Fontana 2011.03.30. 20:38:22

@sillycat19:
Köszönöm szépen a jókívánságokat! Úgy gondolom, ha van egy álmod nem szabad feladni, olykor nehéz, kutyakemény, de amikor ráléptél az életed útjára már minden más színben tűnik fel. Ha szeretnéd ezt akkor jelentkezz, próbáld meg. A szüleidnek ráérsz akkor szólni, mikor megérkezett a sikeres felvételiről szóló értesítés. Ne hagyd magad elveszni! Nem egy olyan csoporttársam van, aki soha nem volt nemhogy kitűnő tanuló, még 4-esnek is gyengének mondható. Ha az embert felvették onnantól úgyis minden átrendeződik! Sok sikert és örülnék, ha néha írnál, hogy hol tartasz a nagy terveddel!:)
süti beállítások módosítása