Hétvégén nem nagyon jutottam géphez, inkább kikapcsolódtam kicsit. Kimentem a szabadba tanulni, kóbor állatokat etettem a Klinikán és sütöttem(pizza,brownie). Levezettem a hét feszültségeit. Volt bőven... Az életemben alapvetően fontosak az emberi kapcsolatok, mint legtöbbünknek. Sajnos mostanában még ezek sem úgy alakulnak, mint szeretném. Sok negatív inger ért ilyen oldalról és nehezen viseltem. Most egy kicsit egyedül maradtam és közben rengeteg minden van, amit be kell látnom egyedül nem tudok megcsinálni. Folyamatosan a fejemben az Egyetem is, hogy mi lesz... Május 24-től vizsgaidőszak, remélem mostmár nem jön semmi közbe addig és közben sem... Illetve, hogy javul még az állapotom és fel bírok készülni rendesen.
Csütörtökön voltam tüdőgyógyászaton kontrollon. Meglepetés, ami ért ott is... Légzésfunkcióm romlott, erre még azt mondom oké, nehezebb a levegővétel, többet köhögök. Ezt már magamtól láttam, mert úgy van nálunk, hogy érkezéskor egyből küldenek légzésfunkcióra és annak az eredményével kell a váróban kivárni a sorunkat. Ugye értettem azt ami rajta van, mert adott részeiről már tanultunk, mégha nem is mélyrehatóan. Azt is tudtam, hogy a múltkori görbém szebb volt és a számok is nagyobbak voltak. Bementem az orvosomhoz, aki alapvetően nem túl közvetlen, de mégis nagyon kedves. Ránézett a papíromra és elkezdte csóválni a fejét, majd hozzám fordult és mosolygott. ÚGY. Van egy bizonyos mosolygás, amit az orvosok rossz hír közlése előtt szoktak. Már ismertem, mikor kitalálták, hogy műteni kell a szívemet mindkétszer ugyanezt a mosolyt láttam, mikor rájöttek, hogy bizonyos folyamatok visszafordíthatatlanok szintén. Hát én is mosolyogtam ennek tudatában. És belekezdett, hogy sajnálja, meg készüljek fel, meg hatalmas gyógyszermennyiség...stb Igazából az agyam szelektív üzemmódra kapcsolt főleg annál a résznél mikor elkezdte mondani, hogy az összes gyógyszermennyiség, ami kell egy nap a tüdőmre 13. Csak a tüdőmre... A papíromra felkerült az asztma mellé 1 másik tüdős diagnózis: idült obstruktív tüdőbetegség. Ami talán közismertebb nevén COPD... Innestől félig voltam ott, számolgattam fejben, hogy a 4x2 atrovent +2x2 alvesco +1 singulair az valóban annyi-e, próbáltam rájönni, hogy ébren vagyok vagy csak álmodok. Teljesen kész átverés showban éreztem magam... Vártam, hogy valaki megjelenjen kamerákkal és pezsgővel és nagy nevetés törjön ki. De nem jött senki. A COPD-ről annyit érdemes, hogy főként dohányzóknál(90%) és passzív dohányzóknál alakul ki, illetve aki olyan helyen dolgozik és 50-60 éves korban jellemző, inkább férfiaknál, mint nőknél. Hozzá kell tegyem soha életemben 1 szál cigit sem szívtam el,a családomban, környezetemben, barátim közül senki nem dohányzik :S Úgyhogy ritkaságnak számítok ebben a betegségben (is)...
Most kedden pedig neurológián voltam. Új epileptológusnál, de elég kavaros volt az egész. Ő nem értett engem, én még most sem értem őt... Semmi előre haladás, bele se nézett a papíromba, sőt korábbi dolgokat is felülbírált, amit nála nagyobb emberek egymástól függetlenül mondtak. Elvileg holnap mennem kéne video-EEGre, de ma bementem és asszisztensnek szóltam, hogy most nem tudok. Majd május 26-án fogok menni. Most nem hiányozhatok már a finishben!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.