Ünnepek alatt nem volt sok értelme orvoshoz menni, és január elejére amúgyis elő voltam jegyezve a Kardiológián Holter-EKGra. Az ünnepek nagyjából normálisan teltek, meglehetősen gyenge voltam, és továbbra is voltak ájulások illetve a ritmuszavar is elő-előjött. Január legelején elmentem ezért az EKG-rögzítőért kora reggel és 24 órán keresztül volt rajtam. Egy elég jó, bár még nem túl széleskörben alkalmazott gyógyszert szedek (Procoralan 2x7,5mg). Amíg ezt nem szedtem nyugalmi állapotban, teszem fel ülve TV előtt is 120-140 volt a pulzusom. Előtte több gyógyszer kipróbáltunk, de egyik se volt elég hatékony. Emellett úgy gondoltam, hogy jobb lesz az eredményem, mint a legutóbbi Holter, ami előtte kb fél évvel készült. Sajnos nem lett igazam. Másnap mikor visszavittem a gépet és kiértékelte egy idegen orvos, kijött és mondta, hogy mindenképpen menjek be a saját orvosomhoz, mert voltak a gyógyszer mellett is ritmuszavarok... Igaz nem ugrott ki akkorára, de azalatt a 24 óra alatt is voltak ezek a hirtelen pulzus kiugrások. Behívtak a rendelőbe, ekkor már du. 3 körül jártunk. Itt úgy szokás, hogy az orvosom egyszerre több embert hív be, ekkor is így tett. Bementem szokásos mosoly és mondta, ha nem baj utolsónak hagyna a másik 3 hölgynek úgyis csak UH-t kell csinálni. Természetesen kivártam, de ahogy befejezte az utolsó nénit felkapta a papíromat ismét rámmosolygott és kiviharzott. Nem értettem, kérdően néztem az asszisztensre, de ugyanezt a pillantást kaptam válaszul. Mondta, hogy nem tudja hova ment és miért, de ne menjek ki. Egyébként ez a mosolygás már ismerős volt... van néhány olyan orvosom, akinél tudom, hogy ha mosolyog, akkor valami baj van. Látszik, érződik. Kb 10 perc múlva visszajött, mondta, hogy megmutatta a ritmuszavar specialistának a leletemet és azt beszélték meg, hogy menjek még át hozzá is rendelésre, mert valószínüleg újra meg kell katéterezni. Derült égből villámcsapás. Innestől alig emlékszek, tudom, hogy beszéltünk még, de nem akartam felfogni, hogy mit. Átmentem a specialistához, aki azonnal várólistára tett még pedig 1héten belüli időponttal. Nem emlékezett rám, sem arra, hogy tavaly áprilisban már műtött. De rendkívül kedves volt, kolleginának hívott és meg akart győzni, hogy ne neurológus legyek(SM specialista szeretnék lenni), hanem kardiológus. Kifelemenet beszóltam még az orvosomnak, hogy mikorra kaptam időpontot és elindultam hazafelé, mikor kiértem a klinika területéről tudatosult bennem ez az egész. Az első katéterezés nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Féltem, hogy itt se fog és megint beleélem magam. Túl sokat csalódtam már. De belementem, mert tálcán kínáltak egy esélyt a gyógyulásra. Viszont így egy vizsgát halasztanom kellett, megkezdődött amitől féltem: az egészségi állapotom az Egyetem rovására megy...

Foly. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.