Végre itt a hétvége. Bár nem a pihenésről fog szólni. Esszét kell írnom, hétfői sejtbiológia demóra tanulni, embriológiát tanulni. Emellett eljönnek unokatestvéremék a keresztgyerkőceimmel holnap. Nagyon várom, mert imádom őket és kevés időt tudok csak velük tölteni az iskola miatt. Már nagyon hiányoznak.  

Egyébként nem volt a legjobb hetem. Sem egészségileg, sem lelkileg... Legutóbbi kórházi bentlétemkor elveszítettem 2 barátot. Nem teljesen, de minden megváltozott. Ez berárnyékolja a napjaimat, mert borzasztóan fáj:( A tanulás és az egyetemi dolgok sem úgy mennek, ahogy szeretném s főként az állapotom miatt nem. Ezt se viselem a legjobban. Úgyhogy most fel kell töltenem magam energiával. Főleg azért, mert alapvetően optimista és pozitív ember voltam mindigis. Ezen még a betegségek sem tudtak változtatni, amikor mindenki azt várta, hogy összeomoljak akkorse sose... Mindenben meg tudom látni a jót, még a legrosszabban is. Például tartom, hogy ez a sok tapasztalat, amit szereztem ez alatt a 3 év alatt és az a sok minden, amit átéltem segíteni fog abban, hogy jobb orvos legyek. Rengeteg rossz történt, hibák, felelőtlenségek, olyanok, amiket sose követnék el és azt is tudni fogom, hogy mi az ami kell egy betegnek, de nincs egy orvosi könyvben sem. Ha ez kellett ahhoz, hogy jobb orvos legyek, ám legyen...!

Persze emellett rengeteg mindent elvett az életemből 3 évesen kezdtem sportolni és 18 éves koromig aktív sportoló voltam. Azóta szinte semmit nem lehet.... Ki kellett maradnom a gimi 4. évének 2 félévéből (5éves kéttannyelvűbe jártam) és magántanuló lettem. Aztán 5. éven visszailleszkedni az iskolai hétköznapokba úgy, hogy közben állandó kontrollok, kezelések, kórház... Előtte a suliban duracell-nyusziként funkcionáltam. Imádtam a gimit, mostanában különösen rámtört a nosztalgikus hangulat. Olasz kéttannyelvűbe jártam, ahol az elején közölte a tagozatvezető, hogy aki jól tanul mehet Olaszországba. Én nem sokszor voltam külföldön, sőt Ausztrián és Szlovénián, s talán kiskoromban Románián kívül sehol nem jártam, ezek is ilyen 1 napos utak voltak. Anyukám 6 éves korom óta egyedül nevel, így nem engedhettük meg magunknak. Kapva kapva az alkalmon elkezdtem tanulni már az első nap és egész hamar az egyik legjobb lettem olaszból. Így összesen 6 alkalommal vittek 3,5év alatt(amíg beteg nem lettem) ki Olaszországba. Voltam cserediák, hozzám is jött olasz fiú lakni. Szerencsére legjobb barátom ill. egy jó barátnőm is nagyon jó volt olaszból, így valamelyikőjük mindig jött:) Hiányzik...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.