Már nem történt túl sok minden. Búcsúzkodtunk a szobatársakkal, akikkel nagyon összebarátkoztunk; a nővérkékkel, akikkel már nem ez az első alkalom; a műtősnővel, aki várta, hogy végigbeszélgessük megint a műtétet. Bejött a fiatal doktornő, ideadta a zárójelentésemet, mondta, hogy menjek vissza majd az állandó kardiológusomhoz, a neurológiára gyógyszercserére, és pulmonológiára szintén gyógyszercserére. Örültem, hogy nem vágtak belém, de csalódtam, hogy nem gyógyítottak meg...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.